Zár a bazár
Elcsendesedett a ház, magamra maradtam, így végre megírhatom az utolsó, befejező részt. Furcsa dolog, hogy nem egy pittypötty telefonon kell írni, hanem minden gondolatot le lehet vésni, nem kell szűkölködni, spórolni. Éljen a billentyűzet. Az este hosszúra sikeredett, kezdtünk kilazulni, éreztük, hogy teljesíteni fogjuk a távot, bár azt hiszem ez egy percig sem volt kérdéses. Bardócz uramnak elpusztítottuk egy hektoliter borát és jókat nevettünk. Isteni jó este volt, ritka emberek társaságában. Reggel hosszas készülődés és fotózódás után útnak indultunk. A ditrói templom mögött épp jött fel a nap: Az utolsó nap... Hát a tekerés jól ment. mint a szélvész el is értük Szeredát. A csíki medence látványa megnyugvással és örömmel töltött el. Jó újra itthon lenni, Az ember akkor tudja meg, mit jelent valami, valaki, ha hiányát szenvedi. Jó újra itthon lenni na. A város bejáratánál vártak a CsEKÉsek, igazán felemelő volt együtt megtenni az utolsó két kilométert, buszkén és mosolyogv...