12. Pihenonap

Otthon éreztem magam Kaplonyban. Marmint úgy otthon, hogy azt éreztem, ide tartozok. A vacsora finom volt, a reggelit közösen fogyasztottuk el a Testverekkel. Érdekes volt a beszélgetés, a módja is, a tartalma is. A módja halk és tisztelettudo, a téma pedig mindenféle világi problémák.
Tegnap, mikor érkeztünk a kaplonyiak ozonlottek a templomba, pedig hétköznap volt. Ez sokat elarul az ott zajló munkáról.
Az ebédlőben a teljes Revai sorozat, eredeti kiadása. Leemeltem a polcról, beleszagoltam a lapjai közé, a regi könyv illata csodás. Én úgy nőttem fel, hogy mikor kérdeztem Édesapám a lexikonhoz irányított.
-Menj, nézd meg a lexikonban.
Értem a logikáját, keresni akart tanítani. Honnan is tudhatta volna, hogy mara mar itt van a hello Google. Minden kérdésre a valasz par tapintasnyira van.
Mindenesetre élmény volt erederi kiadást látni a lexikont.
Tetszett Kaplony nagyon.

Reggeli fotó (fujt a szél):


Csapatunk kibovult. Csatlakozott hozzank István Atya, ki Budapestről karikazott Kaplonyig. Csiksomlyóig velunk tart.

A mai nap pihenonap. Nak indult. Nem az lett.
Szilágysomlyón szerettünk volna megszallni, Zilah lett belőle. Pontosabban a Zilahi cserkeszotthon. Földön alvas, ovis mosdó. Vegre zarandoknak erezhetjuk magunkat.

Tasnad


Zilah.

Megkerult a zarandokmaci.

Köszönjük a csokit Laci!

Szép álmokat.