Őrület

Már háromszor fogtam neki megírni a mai adagot...

Valahogy nem jön. De kell ilyen is. Ma 370 km körül mentünk, de brutális volt. Hogy Zoltánt idézzem, Bucsinon át, Hargitara fel, aztán Transfogaras, aztan ez x 10.
A kilométer nem mindig releváns. Addig tekergőztünk ma fel és alá, azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány. 

Tegnap meglátogattuk a szemben található úri lokált, a pizzeria Toscanat. Ettünk félig nyers pizzát, ittunk finom sört. Remek volt.

Zoltán óriási kerek szemekkel kérdezett rá a pincérnőre, hogy lehet bent cigizni? Igen. Lehet. Nem túl rég nálunk is lehetett... Times change. 

Reggel összekaptuk magunkat (röpke 2 óra alatt) és irány Bosnia.

Útközben találtunk egy emlékművet:
https://de.m.wikipedia.org/wiki/Schlacht_von_Cer
Az emlékmű hatalmas, a fénykép nem adja vissza. Alatta 3500 Szerb és Osztrák - Magyar katona alussza örök álmát.

Mi sem álltunk  volna meg, de esni kezdett, öltözni kellett. Én pedig a véletlenben nem hiszek.

Atvágtattunk Boszniába. A szerb határőr is igencsak hianyolta a szakallamat... Tudtad,hogy ha levágod a szakállad, ùj okmanyokat kell készíttess? Ja, hogy nincs szakallad... Nekem volt.

Hát Bosznia... Eszméletlen. Bucsinon át, Hargitara fel, aztán Transfogaras, aztan ez x 10. Túlzás nélkül. 
Egy pillanatkép az ezerből. 

Te... itt medve es van...

Találtunk egy autóbuszt is tele magyarokkal, csíkszeredai idegenvezetővel:
Zoltán köszönt is: Isten áldja meg na!
Jöttek is, körbeálltak mint a cirkuszi bohócot... Milyen ízes beszéd! Ti vagytok az igazi magyarok. Kicsit hanyingerem volt.

Na tovább:
Olyan helyeken jártunk, hogy hihetetlen. Havas hegyek, ömlő eső. Szemét. Egy dolog biztos Bosznia egy csodálatos ország. Egy csíszolatlan gyémánt. 1800 meter körül  jártunk, olyan szel volt, hogy benne volt a pakliban, hogy felborít, rendesen szembe kellett vele dőlni,  mint a kanyarokkal. Azt mondja Zoltán az interkomba: 
- Huba na. Adjaa! Süssünk meg egy szalonnát... Hújzuk fel a sátrat s alugyunk itt! Legyszi na. 
- Nem. Elfúj a szél. 
- Oda ne a ház mögé.  Ott nem fúj.  Itt na. Aludjunk itt. Baszki, itt még medve is van. Ha gleccser van, medve is kell legyen. 
Jelzem 5 fok ha volt és potyogtak a vénasszonyok.
Nem aludtunk ott.
A zarándoklatom nem úgy sikerült ahogy terveztem. Ragyogó napsütést vizionáltam, egymás nyakába boruló zarandokokat, szelfit az aszfalt közepéről. Ehhez képest dideregtem, szarrá voltam ázva, fagyva. Nyomtam egy gyors fotót a balesetem helyszínéről, és kentem tovább.
5 évvel ezelőtt, itt születtem újra.  
Egy szó mint 100 itt a két csík között voltam kiterítve.
Potyoltattuk tovább magunkat az esővel, majd átszöktettünk Horvátországba.. 
Sarkányék megáztak.
Foglaltunk egy Hárvát szállást.

Fantasztikus nap volt. Rövid motoros múltam legkeményebb napja. Valahogy ez a pár szó nem adja vissza. Brutális volt. Szép. (Mit szép... gyönyörű) Nehéz. 

Comments

  1. Nagyon eredeti ez a motoros zokni!

    ReplyDelete
  2. Igazi transfogaras élmény az albániai Llogara hágó, ne hagyjátok ki. Hajrá!

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Taverna Lani

5 év