Őrület
Már háromszor fogtam neki megírni a mai adagot...
Valahogy nem jön. De kell ilyen is. Ma 370 km körül mentünk, de brutális volt. Hogy Zoltánt idézzem, Bucsinon át, Hargitara fel, aztán Transfogaras, aztan ez x 10.
A kilométer nem mindig releváns. Addig tekergőztünk ma fel és alá, azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány.
Tegnap meglátogattuk a szemben található úri lokált, a pizzeria Toscanat. Ettünk félig nyers pizzát, ittunk finom sört. Remek volt.
Zoltán óriási kerek szemekkel kérdezett rá a pincérnőre, hogy lehet bent cigizni? Igen. Lehet. Nem túl rég nálunk is lehetett... Times change.
Reggel összekaptuk magunkat (röpke 2 óra alatt) és irány Bosnia.
Útközben találtunk egy emlékművet:
Az emlékmű hatalmas, a fénykép nem adja vissza. Alatta 3500 Szerb és Osztrák - Magyar katona alussza örök álmát.
Mi sem álltunk volna meg, de esni kezdett, öltözni kellett. Én pedig a véletlenben nem hiszek.
Atvágtattunk Boszniába. A szerb határőr is igencsak hianyolta a szakallamat... Tudtad,hogy ha levágod a szakállad, ùj okmanyokat kell készíttess? Ja, hogy nincs szakallad... Nekem volt.
Hát Bosznia... Eszméletlen. Bucsinon át, Hargitara fel, aztán Transfogaras, aztan ez x 10. Túlzás nélkül.
Egy pillanatkép az ezerből.
Zoltán köszönt is: Isten áldja meg na!
Jöttek is, körbeálltak mint a cirkuszi bohócot... Milyen ízes beszéd! Ti vagytok az igazi magyarok. Kicsit hanyingerem volt.
Na tovább:
Olyan helyeken jártunk, hogy hihetetlen. Havas hegyek, ömlő eső. Szemét. Egy dolog biztos Bosznia egy csodálatos ország. Egy csíszolatlan gyémánt. 1800 meter körül jártunk, olyan szel volt, hogy benne volt a pakliban, hogy felborít, rendesen szembe kellett vele dőlni, mint a kanyarokkal. Azt mondja Zoltán az interkomba:
- Huba na. Adjaa! Süssünk meg egy szalonnát... Hújzuk fel a sátrat s alugyunk itt! Legyszi na.
- Nem. Elfúj a szél.
- Oda ne a ház mögé. Ott nem fúj. Itt na. Aludjunk itt. Baszki, itt még medve is van. Ha gleccser van, medve is kell legyen.
Jelzem 5 fok ha volt és potyogtak a vénasszonyok.
Nem aludtunk ott.
A zarándoklatom nem úgy sikerült ahogy terveztem. Ragyogó napsütést vizionáltam, egymás nyakába boruló zarandokokat, szelfit az aszfalt közepéről. Ehhez képest dideregtem, szarrá voltam ázva, fagyva. Nyomtam egy gyors fotót a balesetem helyszínéről, és kentem tovább.
Potyoltattuk tovább magunkat az esővel, majd átszöktettünk Horvátországba..
Foglaltunk egy Hárvát szállást.
Fantasztikus nap volt. Rövid motoros múltam legkeményebb napja. Valahogy ez a pár szó nem adja vissza. Brutális volt. Szép. (Mit szép... gyönyörű) Nehéz.
Nagyon eredeti ez a motoros zokni!
ReplyDeleteIgazi transfogaras élmény az albániai Llogara hágó, ne hagyjátok ki. Hajrá!
ReplyDelete