Kerékjáró

Sokat segített ez a blog. A monoton tekerések alatt ki tudtam gondolni, hogy miket is fogok írni. Ezek a gondolatok estére általában elillantak. Az utolsó blogbejegyzésre is sokat készültem gondolatban, de nagyja elillant. Egy gondolat viszont megmaradt... A legjobb dolog ebben a túrában, a három társam volt. Három határozott erős és igazán vagány ember. Hosszú összezártságunk alatt egyetlenegy vita sem volt, gyorsan és könnyen hoztunk döntéseket. Kedves barátaim, Jóska, Márton és Imre, felnézek rátok és csodállak titeket. Azt kérem a felettünk álló hatalomtól, hogy a ti korotokat elérve én is hasonló kalandokban és vállalkozásokban tudjak részt venni. És remélem, lesznek barátaim akik velem tartanak majd és kerül majd a csapatba egy fiatalabb tacskó is aki majd a mi szavainkat issza úgy ahogy én csüngtem a tiéteken. Szép kaland volt. Kár hogy a végét nem tudtuk kiélvezni. A világ (számomra) legszebb temploma Ami engem illet, kollégáim, barátaim hazahoztak. Itthon va

Ma reggel külön felhivtam mindenki figyelmét. Utolsó nap, maximális figyelem. Kb 20 km múlva elcsapott egy kisteherautó.  Kórházban vagyok bal felkarom eltort. Szervezzük a hazautat.  Jól vagyok. Megelek. Maria kotenye. 

Féltem a mai naptól. Félelmen alaptalannak bizonyult. Eltekertünk Banja Lukaig, ahol egy körforgalomban sikerült produkáljam a negyedik fekvő lepcsenést. Egy körforgalomban egy réégi régi mercis nem tudott haladni, így meg kellett volna álljak de beleakadt a sarkam az első kerékbe, bal láb nem szabadult ki a patent pedálból és már jött is a föld. Szerencsére baj nem lett, haladtunk tovább. (ezt Vass József zarándoktársam miatt kellett leírjam aki csufondáros volt, s mondta, bezzeg ez nem jut eszedbe Huba testvér, úgy-e?) Csodálatos folyóvölgyben, a Vrbas völgyében jöttünk. 3, 4 napja a szél is segít minket, nagyon gyorsan letekertük az első 70 km-t. Kiadós ebéd, majd eltekertünk egy egész jó kempingig. Ennyi mára. Beszéljenek helyettem a fényképek. Kiültek a ... a padra Csalagút Jajce Jajce Letáboroztunk Kanyartó "Tóu" Jajce Multivanok

MIelőtt kieregelünk az internet nyújtotta biztonság és csodák gyöngéden ölelő karjaiból, feltöltök pár fényképet. Életvideó  Díszkíséret  "Gólja" (rám lett szólva) Tekergős régmúltat felelevenítő út Szardíniák (b-j, Jóska, Márton és Jómagam) Vadreggeli Tájkép 11,6 km múlva lesz egy vagesz étterem, ott eszünk, onnan már csak úgy 50... A köztes célig még van hozzávetőlegesen 300 km. Ha lesz wifi,még jelentkezünk.

"El kell hinned, hogy minden, amire vágysz, azt megérdemled." Vadkemping volt a tegnap. Négyen aludtunk az egy buszban. Túléltük az éjszakát. Reggel egy jó presszóval kezdték. Egyesek. Ugyebár. A napunk hamar telt, bár nehezebb volt mint az elmúlt napok. A tervezett meglett. Letanyáztunk egy Motelnél, kivettünk egy szobát és oszlottunk: idősebbek a szobába, a fiatalabbak az autóba. Ámbár négy nyelven beszélek tűrhető szinten, itt pont azt a nyelvet nem beszélem amivel érvényesülhetnék. Kézzel, lábbal elmagyaráztam a fogadósnak, hogy mit szeretnék. Kettő a szobában, kettő az autóban. Nem értette. Néhányszor még körbeszaglászott, nem értette a dolgot. Mire felfogta már késő volt hogy kirója a vámot a parkolóban alvásra. Sőt... Még a garázst is kinyitotta a kerékpárjainknak. Érdekesek itt az emberek. Mind úgy néznek ki mint a volt kollégám Dan. Nagyok, pocakosak, kopaszok és amerikai rendőr napszemüvegük van. Ilyen volt a határőr is. Ő volt az első, aki nyíltan mert kac

Ma nagyot teljesítettünk. A reggelink olyan tartalmas volt, hogy mire észbe kapunk, letekertünk 95 kilométert. Tamás, a házigazdánk elkísért egy jó darabon. Szép kerékpárutakon hamar letudtuk a távolságot. Ebédeltünk egy jót, egy remek, Korona nevű étteremben, Csokonyavisontán (phá), ami 73 fokos termálvizéről híres. Átkeltünk a határon, majd eltekertünk a hegyek lábáig. Vadkemping van. Eltértünk, és egy gyümölcsös szélében letáboroztunk. Gyenge  a térerő, úgyhogy ma fényképet nem tudok feltölteni. Fásulok, számolom már vissza a kilométereket. még 395 van belőlük. Dimb-domb, higy-hegy. Elkarikáztam ma Verőce (Virovitica) főtere mellett, ahol vasárnap este lévén korzózott a fiatalság és hatalmas nevetést okoztam. Oda volt fordulva mindenki és sokan hangosan hahotáztak. Úgyhogy a rekumbens kerékpár fehér holló errefelé. Sebaj. A mai tisztes táv után sem érzem kényelmetlennek.   Ma egy dolgot mulasztottam el, pedig még Imrének is mondtam, felhívni Édesanyámat. Úgyhogy kedves Éde

Atkerekeztunk Keszthelyre, Csilla és Tamas vendégszeretetét élveztük. Köszönjük szépen.  Bőségesen megreggeliztunk, irány a Horvát határ.  Isten éltesse az anyákat 

Ma nem bicózunk sokat. Pihenőnap van. Isten éltesse, azt a három embert, akiről tudjuk, hogy ma van a születésnapja Készül a reggeli Egész nap pihentünk, írás, tervezés, javítás. Szálláshely Úgy terveztük Horvátország fele megyünk, de nagyon úgy néz ki, hogy inkább belevetjük magunkat Bosnyákiába. Számításaim szerint van még 570 km tekernivaló. Egyelőre jó a morál, bár szemmel láthatóan fáradtak vagyunk. Ma este Keszthely egy rövid tekerés után. 

A velencei pompás szállás után, (millió köszönet érte) nekiveselkedtünk eddigi leghosszabb napunknak. Jóska volt a navigátorunk, analóg térképre váltottunk, mert a digitális térképnek biza áramforrás is kell. Öröm volt viszontlátni a nagy tavat. Letekertünk a partra és nagyrészt szenzációs bicikliutakon eltekertünk a révig. Rémek a réven - remek a réven Feltaszítottuk a kerékpárokat az apátsághoz, szusszantunk egyet és meglátogattuk az apátság templomát. Tihanyról még volt 45 km Szigligetig, ahol vacsora barátok és szállás várt.

"Ahhoz, hogy eljuss valahova, az első lépés az, hogy eldöntöd, nem maradsz tovább ott, ahol vagy." Fel is kerekedtünk. Ma volt egy szép állomásunk. Zsámbék Megérkeztünk Velencére.  József és Márton közbenjárásának köszönhetően, van ágy, meleg víz, meleg étel. Csudajó. Az igazság az, hogy ma letekertem a 110 km-t, de a lelkem még mindig Márianosztrán van. Szívem szeint ott maradtam volna még egy hetet. Csendben, nyugalomban, háborítatlanságban. De menni kell tovább. Sok van még hátra. Holnapra 130 van betervezve. Marci vár Ebédelünk Imre szemszöge Ma egy gondolatom volt... Igazából azt hittem, hazajövök. Mert végül is hivatalosan is magyar vagyok...  Ma nem voltam büszke a magyarságomra. Olyan szinten nem vettek minket emberszámba az autósok, hogy az már fájt..Szembeelőzés, leszorítás és minden, ami szem szájnak ingere. Egy busznak, ami már vészesen közel jött nem bírtam és mutattam egy csúnyát. Az utánajövő autóból

Hazajöttünk. (tudom hogy valahol elírtam a dátumot, de ... nem érdekel) Legalábbis úgy fogadott András Atya. Sokat, de sokat kellene írjak... Nagyon sokat. A reggel zuhogó esővel indult. Elég sok mindenünk elázott. Nehézkes volt az indulás, nyirkos volt minden, átázott kerékpár, tartók minden. Nyögvenyelősen elindultunk. Legalábbis én. Megtettünk öt kilométert, presszó. A sör jó volt. Ma rövid nap. Csupáncsak 65 km. Csupáncsak. Gyermekjátéknak tűnik,de hosszú volt.  Márianosztra. Az atya abbahagyta a fűvágást és jött, hogy fogadjon bennünket. Nem is tudom, hogy írjam le...  Minden ami volt, kitette elénk. Étel, ital, minden. Ettünk is, ittunk is, Hálás kosztosok voltunk. Hosszas, éjszakába nyúló beszélgetés lett a dologból, a végére kiesett a kezemből a e-penna. Folytatom holnap.   Márianosztra szép helyen fekszik, a település maga nem lenne soha a szívem csücske, rányomja  a bélyegét az itt található fogda szürke szellemisége. A helyet mindig

Ha nehez helyzetben talaljuk magunkat,szomorkodhatunk es gyotrodhetunk,vagy kihivaskent foghatjuk fel. Esett az éjjel az eső. Megmosta a buszt. Is.  Gyere, Huba testvér a társalgóba, igyal meg egy kávét.  Ma rovidebb nap, Márianosztra a cél. Kicsit olyan mintha hazamennénk.  Már süt is a nap. 

A mai napnak úgy indultunk neki, hogy ez azért egy lényegesen lazább nap lesz. Nem lett. Én azért sejtettem, hogy lesznek meglepetések, mert láttam a térképen a sípályákat. Jobb helyeken a sípályák azért jó magasan vannak. Megnéztem, hol is van a vízválasztó, ó, csak 15 km. Azt hátrafele is megcsináljuk. Megszenvedük. Elég nagyon. Hosszú, de hosszú és alattomos mászás volt. A végén már inkább taszítottuk a gépeket, valahogy nem volt hangulatunk felmászni rájuk. A tetőn megálltunk, a presszó kávé ugye. Nekem meg a szokásos Aranymadár. Az ereszkedést nagyon élveztem, sokszor tartottam az autók sebességét, nagyon vagány az ereszkedés ezzel a kerékpárral. A nap további részében gyűjtöttük a távolságot. KIssé egyhangú is lett. Fagyiztunk. Ettünk. Haladtunk. Ma elhatároztam, hogy elsőnek fekszem le, de sok ennivalóm akadt. Így most hallgatom a tücskök cirpelését, a bagoly huhogását, és társaim halk hortyogását. Ma egy kicsit elfogytam mentálisan. Hihetetlen, hogy az ember izm