A lélek csak akkor élhet, ha valamit kockáztat, kockáztatni azt jelenti, olyan valamibe kezdeni amelynek kimenetele ismeretlen.
Anselm Grun
Ezzel a gondolattal indítjuk a napot.
Turki szoló ride
És tegnap megint, most sajnos csak egyedül, nyughatatlan lelkem megint útra kelt. Soma suliban, és igazából azt hiszem egy kicsit egyedül is akartam motorozni. 10:00 órakor indultam el, nem akartam túlöltözni, mert akkor az egész feltszerelést végig kellett volna hurcoljam az egész túrán. 10 óra zümmögés után elértem török határt. 700, nagyon fárasztó kilométer volt. Megsötétedtem. A cél Edirne volt, de nem értem el odáig, sötétben nem akartam tovább motorozni, letértem egy mezőgazdasági útra, egy kilométert mentem rajta, majd letáboroztam egy letarolt napraforgótábla szélén. Hideg volt, fáztam. De sikerült pihenni. A mai nap is a motorozásé volt, lejöttem Burhaniyeig. Lesátraztam. Nem fogok maradni, holnap kenem tovább. :) Egyet jót zabáltam végre, majd vettem két sört. Az első úgy átjárt, mint Csángó gyermeket a pap beszédje. Nem tudom hogy emlékszik-e valaki közületek Rahan kalandjai képregényre, kicsit úgy érzem magam mint a főhős amik...
Comments
Post a Comment