çok teşekkür ederim Ali kardeşim
Reggel meglatogattuk a múzeumot, Ali fogadott minket, mesélt, szivet dobogtatott. A végén pedig kezet fogott. Igazi férfias kézfogas, erős, hosszan tartó, száraz, férfias. Török, de egesz jól beszeli a magyar nyelvet, vallja, hogy a magyar es a török rokon nép.
Mikes Kelemen "irodája"
Vicces anekdota:
Már majdnem atmentunk a torok hataron, visszakuldtek a vámba. Én rendben talaltattam, Zoltán aktaival elvonult az egyenruhás. Inetette, jer. Zoltan ment is.
Utanasomforogtam, kérdeztem a rendőröket, ken áj gó? Jesz jesz.
Zoltan áll vigyorogva egy nagy udvar mellett, a motor egy emelvény egy nagy Volvo kamion csapjai epp matattak rajta, mindenhol sugárzás táblák.
Zoltan vigyorogva rám néz, s azt mondja:
- Micsoda búrám lehet, hogy bekifogtak röggönyözni?
Par illatos zoknin kívül a röggony semmit nem talált mehettünk tovább.
A Bolgárok voltak igencsak jófejek, a hatarőr kivallatott románul, honnan merre, meg is dicsért.
A roman oldalon fiatal nő, mondtam is neki, doámná ásá binemj páre sö vö vöd! (Szepecske is volt de az most mellékes, egy csuf venasszonynak is orvendtem volna, csak ertse amit mondok) Kacagott, bine ác venit! Há gondoltam bine bine, de a seggem lapos.
A vámos a magyar utlevelem lattan sIgorubol hirtelen derusbe váltott, Éjjel nappal Budapest!, na ezen jót kacagtam.
Amúgy meg Romániába erkezni teljesen pozitív volt. Jó út, szuper vendéglátás, jó (drága) kaja, tisztaság. Azt hiszem, az irány jó.
Utolsó nap következik.
Comments
Post a Comment