Kék a szeme arca csupa derű

An Albanian’s house is the dwelling of God and the guest.’ Of God and the guest, you see. So before it is the house of its master, it is the house of one’s guest. The guest, in an Albanian’s life, represents the supreme ethical category, more important than blood relations. One may pardon the man who spills the blood of one’s father or of one’s son, but never the blood of a guest.

Ismail Kadaré, Broken April

Kiadós reggelivel kezdtük a napot, ukrán szakácsnőnk kitett magáért.

A mai nap motorozásról szólt.  

Lecsattogtattunk Vloraba, onnan át  a Llogara hagón.

Hát  a hagó nem volt semmi, minden motoros álma. 

Utána  a kék szem, kötelező turisztikai célpont. 

Most pedig Gjirocaster. 

Mai airbnb házigazdánk első vendegei vagyunk. 

Sutivwl várt:

Motorkainknak pedig atadta a garázsát. 

Kijottunk enni végre valami helyi Albán ételt,  hazigazdánk a haverjat ajánlotta,  aki mar tudta, hogy motorosok vagyunk.

Álbáni sztájlban motoron.

Yeyeshellotenkjuszorri.

Megkerdezte Zoltánt, chicken onion?

Forditottam: legyen hagymas a csirke?

Ránéz az ürgére, há igen há! 

Lani egyből értette.  

Lani Artúr testvére. Megy a családi  biznisz.

Jani felesége  is előkerült, koccintottunk, édesek. 

A ráki s a baklava free. Jesztenkjúször. 

Hát  az irány a vár  hosszú lett...

Gjirocaster... talált, süllyedt.