Galambos vára

Drobeta Turnu Severinben ébredtünk egy jól sikerült esti sörözés után – mondhatni, a jó hangulat garantálta a nyugodt alvást. Reggel gyors reggeli, aztán már pörögtek is a motorok... volna, ha nem kellett volna technikai okok miatt visszafordulnunk a határról. Így a fiúk megismerkedtek az ITP fogalmával is. Köszönjük, élet!

A gondokat gyorsan letudtuk, köszönet a segítőknek – a gépek újra talpon, a kedv a régi. A Kazán-szoros felé vettük az irányt, és nem hazudunk: a forróság is kazánhoz méltó volt. Viszont a látvány mindenért kárpótolt – a Duna sziklák közé szorult vize, a hegyek, a természet nyers ereje... motorral átszelni ezt a vidéket igazi élmény.

Megálltunk Decebal arcánál is – atyai tekintetével figyelt bennünket, mi pedig lefotóztuk, ahogy illik. Innen már csak gurulás volt az Erek-Duna mentén, míg el nem értük Galambóc várát, ezt a lélegzetelállító történelmi erődítményt, ahol a Duna ősi meséket suttog a kövek között.

Ebédszünet Galambócon, pihenés, és most... nos, innen a Jóisten sem tudja, merre megyünk tovább. De egy negyed óra múlva már mi is fogjuk. És ez így van rendjén.

És irány Krusevac. 

Meleg van.

Megtaláltuk a szállást. Ittunk, ettünk. Minden kerek. Hosszú nap volt, elfáradtunk. Holnap korán indulunk. Szerbia? Jó volt a sör, a kaja és a borvíz. Holnap irány Koszovó és az Ohrid tó. De azon se lépődj meg kedves olvasó, ha Görögországban kötünk ki.