Kotormány
Ülünk Zoltánnal egy padon a kotori öböl partján.
S azon morfondirozok, hogy neha meg kell élni dolgokat. Életet. Létet. Hajtunk, gürcölünk, törpölünk s a kotori öböl pártján meg nem ittunk meg egy Niksickot. Hát élet ez?
A mai nap motorozásrol szólt. Főleg nekem. (Sátor a szallason maradt, visszamentem érte)
Addig Zoltán málhás szamarat jatszott:
Majd hajót fotózott:
Vissza a nap közepére:
Kotori öböl.
Igazából sok esemény nem volt. Reggel eltelt az idő, csomag optimalizálás, gopro tartó improvizáció... távirányító elem csere. Aztan kotori öböl. A forgalom eszmeletlen. Az egesz világ itt akar lenni, úgy tűnik... Több a német rendszam mint a horvát. Idős partyarc bácsi melleng girult az autójával s megkerdezte, hogy melyik román városból vagyunk. Mert hogy HR hrvatska. Mondtam neki hogy Szereda. Nem allt össze neki a kép. Hargita na. Ejj be boldog volt. Úgy integettek mintha minimum Fülöp herceg lennék.
Elemcserélő manó.
A fotó nem adja vissza, lesiből lőttem, nagy arcz volt az öreg. Jól beszelt angolul.
- CR1616
- Yes, yes. I'll change it for you. There's an atm at front go, get some money.
S Zoltán a kockás nagymama abroszok országának határán:
S irány a szállás. Zoltánnak zenét kell másolni... egy árva Zámbó válogatása van. :) Én önszántamból hallgatom. Ő muszájból.
Comments
Post a Comment