Nem oda Budva

Korán kezdtük a mai napot. Hogy is lehetne másképp egy ilyen magas hegyen?

A nap nem indult jól.  Elveszítettük egymást az első 5 km-en. 

Hamar gyorsan írtam Zoltánnak hogy a következő városban találkozunk. Nem olvasta. Már  futottak a forgatókönyvek a felyemben. Nem talaljuk meg egymást rámegy a nap  Stb.  

Beértem Budvára. Tele aggodalommal.  Leparkoltam. De biztos voltam benne, hogy ez sok időbe fog telni míg egymásra találunk.  Két lehetőség volt, két út.  Melyiket valasztotta? 

Budva óvárosa a labaimnal hevert, gondoltam lefotózom. 

Egyszer a hátam  mögött  egy triumph mas motorhoz nem hasonlítható hangja hallatszott. Lelekszakadva futottam a parkolóba, s hát  Zoltán.  

Elszoktunk az offline világtól.  0 kommunikációval is egymasra találtunk.  

Én  arra fogtam, hogy hasonlóan gondolkozunk. 

Mindenesetre jó érzés volt újra együtt lenni.

Hamargyorsan meglatogattuk Budvát. 

Budva egy mini Dubrovnik. Csak sokkal jobb. Olcsóbb.  Valahogy szimpibb.

Következő célpont Kruja.

Hát... 

Az udaút nem volt gyenge. Nagyon durva meredek keskeny utak. Zoltán volt a navigátor.  Adott pillanatban leállt. Ha lett volna kalapja a földhöz csapta volna. Nem tudtuk merre az arra. 

- A következő lehetőségnel forduljon... 

-Hallgass Kiriska, me úgy elvesztél mind Piroska a zöld erdoben. 

Nagy nehezen megtalaltuk a romokat. 

Szép  a hely, de örület ami itt is zajlik.

Szemét,  forgalom. Pfuu..

Parkoltunk

Meleg volt. A cél  az Ohrid to lett volna. Mondom meleg volt. A plázsira szavaztunk. Találtam egy jó kempinget a parton. Na mondom, kenjük.  

Kentuk. 

Az alban forgalom... érdekes.  Allunk a dugóban.  Egyszer papa mama egy babettan a jobb oldalunkon elsuhannak. Zoltán felhaborodik... mi a csemer istennyila... Kenjed utánuk.  Itt a jobb oldalon eloznek a motorok. (Apropó, a Montenegró  Albán határon volt külön gyalogos, biciklis, motoros átkelőhely, álltunk a határon  a sorban nagy becsuletesen, s hát hajtanak előre.  Renedesen jólesett)

A kemping tiszta Vadu feeling. A szag az út,  minden. 

Hát  a kemping nem adta. 

- Te Huba itt minden tiszta fonnyadt  papa s nyanya...

A mamesz akkor jott fel a partról gondosan vigyazott, hogy a campervan ajtaja nyitva legyen mikor atoltozik. 

- Ne, mekkora fonnyadt segg, jajj te Huba, menjünk innen... 

Mentünk.  

Airbnb. Olcsó, s jó.  

Elő  a lepcsipapucsot, s kenjed a plázsira.  

Off szezon. A viz hideg, a teraszok üresek.  Lelombozódtunk. Bót, sör,  airbnb. 

A szallasunknak van étterem szerusege, felprobaljuk. 

4 asztal. Leheppenunk, ukrán néni a szakács,  pincér  s minden. Ket gyermek van mellette, fiúcska s egy fogyatékos kislány.  

Éhesek vagyunk magyarázzuk.  Mosolyog, bólint.  

- Rachia?

- Yes yes! Bólogatok szaporan.

Az asszony úgy 45 körüli.  Arcára szomorúság van vésve.  Háta görbe.  Forgolodik a konyhacskaban. Ki tudja mit hagyott hátra? Ki tudja az ember merre van? Egyedül idegenbe van szakadva, két pirinkó gyermekkel. Sorsok.  

A vacsorank egy ravioli szerű ukrán étel.  Finom volt, ízes, laktató. 

Hogy mit hoz a holnap azt nem tudjuk. De folytatás kovetkezik.