8.

Mindig is utáltam a nyolcast. A hetes szep, mesebeli, főleg, hogy általában semmit nem tanultunk érte. A nyolcas az meg nem kilences, nemhogy tízes. Szoval a nyolcas undok szám. Nem csalódtam benne.

Minden reggel jól indul. Pontosabban az esték is jók. András atya, a pálosok hazfonoke atjott a szallasunkra, hozott cseh sört és pogácsát. Kedves egyenes ember. A kezfogasa sokat elarul, fiatalos, kemény s közben mélyen az ember szemébe néz. Jót beszélgettünk. Faggatott, feleltunk.

Hol is alszunk holnap:


Orsegvaltas az egyhaz fegyhaz udvarán


Ea akkor kanyarodjak vissza a reggelire. András atya meghívott reggelizni, hálásan elfogadtuk. Tojasrantotta, ugy ahogy szeretem (nem agyonsutve, mint ahogy az kornyekunkon dívik, hanem picit lagyabban elkeszitve) és meg csomó minden. Nem sorolom. Nem a teszkós felvagottal talált na. Ettem is mint a sziberiai fogoly. A gyömbéres tea is meger egy külön dicséretet. Kedves emberek, szép hely. +1piros pont a Pálos rendnek.

Reggeli után megneztuk a templomot, Imre mar pockolta is fel a 📷 az oltarra.

Az eredmény:

Harom végtelenül kedves ember. És én.

Nagy nehezen elidultunk.
Nagyon nincs amit tobbet írjak. Nehéz nap volt. Nem voltam formában. 110km.

Gyöngyös.


Nem nyugozott le. Sőt. Nem is irok most ide semmit inkább. Imre meg a végén megszidna.
Szallashely, jó drága, de van víz villany elelem és sör. Tobb nem kell.

Érdekes története a mai napnak galgamacsai. Vartam a többieket egy agy bokor tövében, rekkenő meleg volt. Jon egy neni, olyan idosebbforma. Köszönök, egy kettő kifaggat. Ki, mi, honnan, hova, mikor, meddig, kávé kéneé? Kéne há! Vagtam rá. De nem nekem, a zarandoktarsaknak.

Na ezek az egyszerű, saját elmondásuk szerint paraszt emberek mindent kipakoltak az asztalra. Sütemény, víz, kávé, minden. Beszélgettünk. Szívünkbe zártuk őket. A tobbiek remelem az imaikba is.

Ehhez kepest ma Gyöngyösön a foldi helytarto nem tudott/akart helyet biztosítani.

Holnap Eger. Csufasszony völgye.

Varom már Romániát. Sajnálom hogy így hívják, de várom.