Ditró
Korán indultunk. A reggelit vadaszkastelyban koltottuk el:
Nagyon hamar feltekertunk Maroshevizre a huvoson, megpihentunk, eltekertunk Ditroig.
Kedves, önzetlen kovartelyban van részünk.
Mara ennyi. Pihenonap kezdodik.
Holnap Csiksomlyó.
Őrület
Már háromszor fogtam neki megírni a mai adagot... Valahogy nem jön. De kell ilyen is. Ma 370 km körül mentünk, de brutális volt. Hogy Zoltánt idézzem, Bucsinon át, Hargitara fel, aztán Transfogaras, aztan ez x 10. A kilométer nem mindig releváns. Addig tekergőztünk ma fel és alá, azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány. Tegnap meglátogattuk a szemben található úri lokált, a pizzeria Toscanat. Ettünk félig nyers pizzát, ittunk finom sört. Remek volt. Zoltán óriási kerek szemekkel kérdezett rá a pincérnőre, hogy lehet bent cigizni? Igen. Lehet. Nem túl rég nálunk is lehetett... Times change. Reggel összekaptuk magunkat (röpke 2 óra alatt) és irány Bosnia. Útközben találtunk egy emlékművet: https://de.m.wikipedia.org/wiki/Schlacht_von_Cer Az emlékmű hatalmas, a fénykép nem adja vissza. Alatta 3500 Szerb és Osztrák - Magyar katona alussza örök álmát. Mi sem álltunk volna meg, de esni kezdett, öltözni kellett. Én pedig a véletlenben nem hiszek. Atvágtattunk Boszniába. A szerb határőr is
Comments
Post a Comment