Kettő az egyben

Ma írok. Semmi egyéb feladatot nem vállaltam. Mindenki azzal a panasszal jött, hogy: ma nem volt iromány.

Az igazság az, hogy én a tegnap írtam, de nem maradt meg... elillant. Sok energiám nem volt, nem is írtam sokat, így nem is sajnálom.

Na szóval, hol is hagytam abba?

Jaj igen. Nyeregbe pattantunk.
Tegnap igazából nagy dolog nem történt. Eltekertünk egy bazilikához, hogy hova? Ne kérdezzétek, képtelen vagyok kikeresni. Majd otthon. Ez a bazilika igencsak szép volt, mint ahogy azt alább láthatjátok, mit ad Isten épp "szentmise" volt. Jóska ügyesen be is kérenzett, Imre elment pecsétvadászni. Én? Én elnyúltam a fűben.

Jóska hamarosan előkerült. Imre is egy jó részeg lengyel társaságában, aki nagyon megkedvelhette őt ez alatt az öt perc alatt mert igencsak ölelgette és rangatta a templom irányába. "Össze vissza csókolgatott a marhája."

Bazilika (ja jestem Thomas Damisek)

Vadkemping

Thomas ölelésétől egészen egy szép zöld erdő közepéig menekültünk. MIvel nem várt itt 4 csillagos szálloda, így kénytelenek voltunk vadkempingezni. Vacsorára, csodás szalonnas kolbászos stb rántottát roppantott Jóska, Marci közreműködésével. (égeted oda na, vedd már le na, na látod... odaégetted) 

Jóllaktunk mint a duda, keveset beszélgettünk, aztán kidőltünk. Jóskával a Buszban, Imre az arasz vastagságú mohában, Marci pedig a sátrában. Kampec volt mindannyiunknak.

Korán keltünk, (viszonylag) 

Reggel a vadkempingben

Ma.

Ma jó nap volt. Sokat nem láttunk, nem tapasztaltunk, tekertünk. A tegnapi 75 km ránk ijesztett.így ma húztunk.

Látnivaló volt.

Jóska egyetlen kívánsága... Presszó kávé

Híd

Esti szállás

Biciklis kávézó (nagyon tetszett)

A mai napról: szuperül haladtunk. Tényleg. 900 m-t emelkedtünk és ennek ellenére meglett a többmintszáz. 

Kávéztunk egy szuper biciklibarát kávézóban, ahol nem igen boldogultam a pincérlánnyal, így csak moslékot sikerül kávészerető barátaimnak rendelni. Úgy gondolom a hely, a kilátás és a finom sör kárpótolt minket, de főleg engem. Marci várt minket kevéssel dél után az út mentén egy finom "szupö de púj ku töjcejjel".

Estére kerestem egy kempinget, rámfért már a meleg víz. (bár még nem jutottam a zuhanyzóba) Szerencsére mindannyian lelkesedtünk az ötletért.

Ennyi a beszámoló.

Jöjjenek a gondolatok.

A múlt évben az volt a legnagyobb bajom, hogy egész nap, azon gondolkodtam, este mit is fogok megírni, de estére vagy elillantak a gondolatok, vagy pedig csak két szóra maradt energia.

Ma bizony fáradt vagyok, de messze nem annyira mint a múlt évben. Gondolom ez azért az írás minőségén is látszik.

A mai gonolatok:

Lengyelországban a kerékpárosok nem köszönnek.

Én személy szerint a BIkemag nevű kerékpáros újság olvasása közben cseperedtem emberré, s ebben az újságban volt egy cikk arról, hogy nem fáj a köszönés, szóval, ha sorstárs kerékpárossal találkozol, bar egyet biccents. 

A lengyelek nem köszönnek. Főleg a fiatalok. Legalábbis a tegnap ez volt a véleményem. Ez mára valamennyire enyhült, érdekes élmény volt amikor elment mellettem egy profi bicós csapat és mindannyian köszöntek egy laza kézmozdulattal miközben elzúgtak mellettem ezerrel.

Úgyhogy, kedves barátaim, ha bringán bringást láttok, főleg utazót, köszöntsétek. Jólesik neki.

A másik témám a fekvő bringa.

Biztos láttátok már a fényképeken, hogy egy nem épp hétköznapi kerékpárral vágtam neki az idei túrának. Nem egyszerű a történet, dióhéjban:

Szeretem. Nagyon. Kényelmes. Fárasztó. Szakadnak le a lábaim, Jól lehet haladni vele.S az hogy nem fáj tőle az ember segge, az nem igaz. mert fáj, csak máshol. És nem annyira.

A fekvő bicikli másik tulajdonsága, hogy nagyon megnézik. Nekem ennyit életemben nem mosolyogtak és integettek mint ma. Kaptam csomó thumbs up ot, mosolyt, integetést, lengyel lelkesítő szót. (volt egy amelyik a koponyáját kopogtatva jelezte, hogy bizony, nálam nincsenek otthon). 

Fekvő biciklin jó tekerni. Tényleg. Elindulni, megállni, nem jó. Nagyon nem jó. De a kettő között nagyon lehet élvezni. hátradölsz, hallgatod a zenét és suhansz. Énekelsz, fütyörészel.

Jó. De majd még mesélek róla.

Kerékvár: Tusi sokszor eszembe jutott. Külön köszönet jár neki. Lehet hogy soha nem fogja olvasni, de így van ez jól. Szerencsémre a kerékvárban segítőre leltem, így lett szuperjó kormánya pedálja stb stb a kerékpáromnak. Ha ők nem lennének... Nem is tudom mi lett volna. Úgyhogy melegen ajánlom őket. Tényleg,.

Még egy téma:

A lengyel autósok. Én ennyire biztonságban nem éreztem magam közúton mind itt.

SOHA. Odafigyeltek ránk. Vigyáztak ránk. 

Volt olyan 5 kilométer, amikor egy Nyergesvontató végig jött utánam, az én szereny 25 km/órás sebességemmel, turelmesen. 

Amióta lengyelországban bringázunk, egy dudaszót nem hallottam. Egyet sem. Le nem taszítottak, nem gazemberkedtek. Amikor előztek, bősegesen volt helyünk.Mindenesetre feltűnt, hogy nagyon odafigyelnek a kerkpárosokra.

Jó érzés volt kiírni magambúl az elraktározott témákat.

MIvel az áprilisben születettek jó arcok, közösen köszöntöttük Fénya Júskát születésnapja alkalmából. De azt hiszem, ha rossz arc lenne is köszöntöttük volna. Mert engem is szoktak köszönteni, úgyhogy... 

No ennyi. HOlnap brutális nap jön. Csilliárd emelkedővel.

Szorítsatok! Szurkoljatok,