Alacsony Tátra

A mai napnak úgy indultunk neki, hogy ez azért egy lényegesen lazább nap lesz. Nem lett. Én azért sejtettem, hogy lesznek meglepetések, mert láttam a térképen a sípályákat. Jobb helyeken a sípályák azért jó magasan vannak. Megnéztem, hol is van a vízválasztó, ó, csak 15 km. Azt hátrafele is megcsináljuk. Megszenvedük. Elég nagyon. Hosszú, de hosszú és alattomos mászás volt. A végén már inkább taszítottuk a gépeket, valahogy nem volt hangulatunk felmászni rájuk. A tetőn megálltunk, a presszó kávé ugye. Nekem meg a szokásos Aranymadár.

Az ereszkedést nagyon élveztem, sokszor tartottam az autók sebességét, nagyon vagány az ereszkedés ezzel a kerékpárral. A nap további részében gyűjtöttük a távolságot. KIssé egyhangú is lett. Fagyiztunk. Ettünk. Haladtunk. Ma elhatároztam, hogy elsőnek fekszem le, de sok ennivalóm akadt. Így most hallgatom a tücskök cirpelését, a bagoly huhogását, és társaim halk hortyogását.

Ma egy kicsit elfogytam mentálisan. Hihetetlen, hogy az ember izmai mire képesek... De ha a fej nincs az izmok mögött, akkor megette a fene az egészet.

"Vegyétek mán le a szemüvegeteket, hogy lássák kik vagytok..."

Esti szálláshely, belakás előtt

Holnap rövidnap. Márianosztra. Vetett ágy, zuhanyzó, konyha...