Horvátország

Ma nagyot teljesítettünk. A reggelink olyan tartalmas volt, hogy mire észbe kapunk, letekertünk 95 kilométert. Tamás, a házigazdánk elkísért egy jó darabon. Szép kerékpárutakon hamar letudtuk a távolságot.
Ebédeltünk egy jót, egy remek, Korona nevű étteremben, Csokonyavisontán (phá), ami 73 fokos termálvizéről híres.
Átkeltünk a határon, majd eltekertünk a hegyek lábáig. Vadkemping van. Eltértünk, és egy gyümölcsös szélében letáboroztunk.
Gyenge  a térerő, úgyhogy ma fényképet nem tudok feltölteni.
Fásulok, számolom már vissza a kilométereket. még 395 van belőlük. Dimb-domb, higy-hegy.
Elkarikáztam ma Verőce (Virovitica) főtere mellett, ahol vasárnap este lévén korzózott a fiatalság és hatalmas nevetést okoztam. Oda volt fordulva mindenki és sokan hangosan hahotáztak. Úgyhogy a rekumbens kerékpár fehér holló errefelé. Sebaj. A mai tisztes táv után sem érzem kényelmetlennek.
 

Ma egy dolgot mulasztottam el, pedig még Imrének is mondtam, felhívni Édesanyámat. Úgyhogy kedves Édesanyám, mivel tudom, hogy olvasod amiket levakarászok, és már késő van és a többiek is alszanak, itt írom meg, hogy Isten éltessen anyák napja alkalmából.

Ennyi mára.Alvás, korán kelés, tekerés. Holnap remélem már átjutunk a bosnyákokni.