Kellett Bosznia

"El kell hinned, hogy minden, amire vágysz, azt megérdemled."

Vadkemping volt a tegnap. Négyen aludtunk az egy buszban.
Túléltük az éjszakát. Reggel egy jó presszóval kezdték. Egyesek. Ugyebár.
A napunk hamar telt, bár nehezebb volt mint az elmúlt napok.


A tervezett meglett. Letanyáztunk egy Motelnél, kivettünk egy szobát és oszlottunk: idősebbek a szobába, a fiatalabbak az autóba. Ámbár négy nyelven beszélek tűrhető szinten, itt pont azt a nyelvet nem beszélem amivel érvényesülhetnék. Kézzel, lábbal elmagyaráztam a fogadósnak, hogy mit szeretnék. Kettő a szobában, kettő az autóban. Nem értette. Néhányszor még körbeszaglászott, nem értette a dolgot. Mire felfogta már késő volt hogy kirója a vámot a parkolóban alvásra. Sőt... Még a garázst is kinyitotta a kerékpárjainknak.

Érdekesek itt az emberek. Mind úgy néznek ki mint a volt kollégám Dan. Nagyok, pocakosak, kopaszok és amerikai rendőr napszemüvegük van. Ilyen volt a határőr is. Ő volt az első, aki nyíltan mert kacagni a kerékpáromon. A bódéban négyen voltak, mind nyújtogatták a nyakukat, nézték mi ez a furcsa járgány. Kérdezett, pergett a nyelve. Én reflexből angolul... Nem értlek.. Karattyolhatsz itt nekem hat napig... Esélyed sincs ezen a csúf szláv nyelven megértetni magad velem. Sorry... Ez mind belefért ebbe a szóba. Odaadtam az aktámat. Áááááá Rumunszki... Fjfajsklfkmel... (gondolhattam volna, szeintem ezt mondta) A fejemre mutattam... Nem vagyok én hülyegyerek, csak lusta és kényelmes. És leleményes, így olyan kerékpárom van, amit keveset kell hajtani  és kényelmes... Na de mindezt belesűríteni pár mozdulatba...   Művészet. Mindegy átjutottunk. Bár utánanéztem, nem számítottam arra, hogy könnyen átjutunk. Mert ugyebár itt még a régi rendszer dívik.

Úgy képzeljétek a határátkelőhelyet, mintha a Petőfi út közepén, a Csentrál mellett keződne egy híd és ott lenne a határ. Tumultus, bódék, szervezetlenség,korrupció.
A San Gennaro előtt várjuk Marcit. Meg is jön. Szólunk pár szót, hogy merre megyünk tovább, majd utána közli, hogy a személyi igazolványát nem adták vissza. Meghökkenek,bár Marci teljesen nyugodt.  Hogyhogy? Hát nem, mert valami nem volt rendben. Trappolok a bódéhoz, bla bla bla, bla bla bla. Kiderül, hogy a határőrremekül beszél angolul. Biztosítás... A miénk itt nem érvényes. Mármint a kötelező a Buszra. Imre, gyere, kössük meg. Láss csodát az első bódéban ki is szolgálnak... Visszaadnak az euróból. Csodás... A végén még szólnak, hogy ne felejtsünk visszamenni a bódéhoz a passzportért... Csodás. El van ez szépen rendezve. Marci aktái kiegészülnek Elindulunk.

Hát Horvátiában csodálkoztak... Itt... Hát mindenhonnan filmeznek, dudáálnak, integetnek, nevetnek.

Én csak vigyorgok bután. Nem találtam fel a spanyolviaszt... Fekve biciklizek könyörgöm... Több mint tíz éve próbáltam az első ilyet, nem akkora nagy dolog. Otthon is akármennyit tekertem vele,nem volt feltűnő. Na itt még Marcit is körberajongják a parkolóban, mert felismerik a zászlót.

Elszaladt velem a ló. Tudjátok miért? Mert, elfogyott az Európai Unió, és vele együtt a csodás csilliárd megabájt internet. Itt kőkemény euró minden egyes szó. Kihasználtam a wifit, és kiírtam magamból ami még itt volt.

Tudnék még írni. És írnék is... De aludni kell.

Ma is szépet teljesítettünk.

Kedves olvasóm, lehet hogy most csak majd Horvátországból jelentkezünk legközelebb. Drága itt a kommunikáció.

Holnap estére Jajce. Van egy frankó kis kemping, ha lesz net olvashattok, ha nem nem. Holnapután https://goo.gl/maps/YfgVKUkxfu72 .
Egyelőre ennyi.
Over and out.