Már háromszor fogtam neki megírni a mai adagot... Valahogy nem jön. De kell ilyen is. Ma 370 km körül mentünk, de brutális volt. Hogy Zoltánt idézzem, Bucsinon át, Hargitara fel, aztán Transfogaras, aztan ez x 10. A kilométer nem mindig releváns. Addig tekergőztünk ma fel és alá, azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány. Tegnap meglátogattuk a szemben található úri lokált, a pizzeria Toscanat. Ettünk félig nyers pizzát, ittunk finom sört. Remek volt. Zoltán óriási kerek szemekkel kérdezett rá a pincérnőre, hogy lehet bent cigizni? Igen. Lehet. Nem túl rég nálunk is lehetett... Times change. Reggel összekaptuk magunkat (röpke 2 óra alatt) és irány Bosnia. Útközben találtunk egy emlékművet: https://de.m.wikipedia.org/wiki/Schlacht_von_Cer Az emlékmű hatalmas, a fénykép nem adja vissza. Alatta 3500 Szerb és Osztrák - Magyar katona alussza örök álmát. Mi sem álltunk volna meg, de esni kezdett, öltözni kellett. Én pedig a véletlenben nem hiszek. Atvágtattunk Boszniába. A szerb határőr is
Az este meglatogattuk a várat. Zoltán formában volt. A vár után Irány a szombat este. Dübörgött a zene, folyt a ráki es a sör. A reggel első kérdése: - Hol a tetűben kapok Borszeki vizet Girocasterben? Vizet nem, reggelit kaptunk Artúr házigazdánktól. Nem is tartott velem Ali pasa hídjához. Az út brutálisan meredek nedves és kovel burkolt. Egy adott pillanatban el is ejtettem a motrot. De odakecmeregtem. A szemerkelo esonek koszonhetoen fia ember nem volt. Zoltánnal egy benzinkúton talalkoztunk, szegény folyton kell rám várjon. Hol ezért, hol azért. Ma például mig tankoltunk rajta maradt a kontakt s lemerült az akku... A tankos fiú segitett ki. Rendesen szégyellem már, hogy folyton "pöcsötészek". Míg ram várt baratkozott. Zámbó Jimmy a király selymes hangjára elhagytuk Albániát, Ohrid to majd egyszer. Irány Thessaloniki. Lecsavartuk. Eszméletlenül
Öt évbe telt, hogy a baleset okozta traumából helyre tudtam jönni úgy szellemileg mint testileg. Az utolsó bejegyzés óta eltelt 5 év. Eltelt... Elrepült. Valamiért nagyon visszavagyom a baleset helyszínére, és ha minden terv szerint alakul, holnap sor kerül rá. Annyi változott hogy azóta a két kerék motorizált lett. Korán indutunk, ragyogó napsütésben. Jól is ment minden Temesvárig, onnan Szerbiáig agyonvert az eső. Elég kozel jöttünk a Bosnyák hatarhoz. 696 megtett km-t mutat a motor órája, 77es atlaggal. Elmotoroztunk a Száva pártján talalhato Szabács városába. Itt már ázott macskákként gubbasztottunk egy bank előtt. Szállás nem lévén, akcijóba lendültem. ( airalo esim segítségével) Sikerült turkalni egy fincsi airbnb lakást, ahol egy igencsak kedves, németül jól beszélő néni befogadott minket. A szallas cuccos, ruhak szaradnak, akkuk telnek, mi pedig sörözünk. Holnap irány Tomislavgrad, majd Horvátország. Indulás Érkezés
Comments
Post a Comment