Utolsó nap
Ma reggel külön felhivtam mindenki figyelmét. Utolsó nap, maximális figyelem.
Kb 20 km múlva elcsapott egy kisteherautó.
Kórházban vagyok bal felkarom eltort. Szervezzük a hazautat.
Jól vagyok. Megelek. Maria kotenye.
Őrület
Már háromszor fogtam neki megírni a mai adagot... Valahogy nem jön. De kell ilyen is. Ma 370 km körül mentünk, de brutális volt. Hogy Zoltánt idézzem, Bucsinon át, Hargitara fel, aztán Transfogaras, aztan ez x 10. A kilométer nem mindig releváns. Addig tekergőztünk ma fel és alá, azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány. Tegnap meglátogattuk a szemben található úri lokált, a pizzeria Toscanat. Ettünk félig nyers pizzát, ittunk finom sört. Remek volt. Zoltán óriási kerek szemekkel kérdezett rá a pincérnőre, hogy lehet bent cigizni? Igen. Lehet. Nem túl rég nálunk is lehetett... Times change. Reggel összekaptuk magunkat (röpke 2 óra alatt) és irány Bosnia. Útközben találtunk egy emlékművet: https://de.m.wikipedia.org/wiki/Schlacht_von_Cer Az emlékmű hatalmas, a fénykép nem adja vissza. Alatta 3500 Szerb és Osztrák - Magyar katona alussza örök álmát. Mi sem álltunk volna meg, de esni kezdett, öltözni kellett. Én pedig a véletlenben nem hiszek. Atvágtattunk Boszniába. A szerb határőr is
Mielőbbi felépülést, kitartást mindannyiatoknak! Lélekben Veletek!
ReplyDeleteMária köténye tartson meg Titeket!
Sajnálom, hogy ez megtörtént. Mihamarabbi felépülést !
ReplyDeletekedves Huba, mielőbbi felépülést és millió köszönet a nagyon szinvonalas, érdekes "napibeszámolókért",
ReplyDeleteJóska, Imre , Huba szenzációsak voltatok
túratársi üdvözlettel K. Zsuzsanna