Velence

"Ahhoz, hogy eljuss valahova, az első lépés az, hogy eldöntöd, nem maradsz tovább ott, ahol vagy."

Fel is kerekedtünk.



Ma volt egy szép állomásunk.

Zsámbék

Megérkeztünk Velencére. 

József és Márton közbenjárásának köszönhetően, van ágy, meleg víz, meleg étel.

Csudajó.

Az igazság az, hogy ma letekertem a 110 km-t, de a lelkem még mindig Márianosztrán van. Szívem szeint ott maradtam volna még egy hetet. Csendben, nyugalomban, háborítatlanságban.

De menni kell tovább. Sok van még hátra. Holnapra 130 van betervezve.

Marci vár

Ebédelünk

Imre szemszöge

Ma egy gondolatom volt...

Igazából azt hittem, hazajövök. Mert végül is hivatalosan is magyar vagyok... 

Ma nem voltam büszke a magyarságomra. Olyan szinten nem vettek minket emberszámba az autósok, hogy az már fájt..Szembeelőzés, leszorítás és minden, ami szem szájnak ingere. Egy busznak, ami már vészesen közel jött nem bírtam és mutattam egy csúnyát. Az utánajövő autóból már jött is a róvás.... 

Mindegy. Egy szó mint száz, Magyarországon kerékpározni, életveszélyes. Nagyon furcsa volt Lengyelországhoz képest. S Szlovákiához képest is. Ők figyelnek és emberségesek.

Úgyhogy lehetünk féltéglások... De mint nép nem vagyunk a legtoleránsabbak. Sem.