„…úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.“

Elhagytuk Görögországot. Az biztos, hogy ide vissza nemigen fogok jönni.  Inkább Afganisztán. Vagy Ukrajna. 

4, 500 km múlva már a török lobogó alatt burrogtunk, egy svájci motoros bandával egy darabig, aztan ők lemaradtak, pedig a palyan 20-40 km/órával gyorsabbak voltak. Görögország autópályáin nincsenek benzinkutak, és van egy csomó fizetős kapu. Álltunk meg fizettem, s már mentünk is. A nagy banda be kellett várja egymást. 

Mára  Rodostót néztük ki, de a hétfővel nem számoltunk s a Rákóczi múzeum sem kivétel a hétfő alól. Időben megerkeztünk. 

 Zoltán tengerre néző szállást akart, kaptunk is. 170 lej, kemping ár.  

Bementunk városba enni.

Törpe patron

Múzeum 

Bónusz tea

Motoros fogas

Panoráma 

Motoros ágy 

Holnap már hazafele lesz a motor orra. Kicsit elfáradtunk, kicsit honvagyunk van, kicsit minden. Ülünk  a teraszon, iszogatunk egy török sört és nézzük a tengert. 

Mára ennyi.