Lengyelhonból a Tótokhoz

Az este elhúztuk mindegyikünk nótáját, majd elcsendesedtünk.
Reggel korábban keltünk, nehéz napnak néztünk elébe.Megettük a finom rántottát, zuhanyoztam egy nagyot, és rájöttem, újfent, hogy az amúgy természetes dolgok mekkora kincsnek számítanak...

Az emelkedős előrejelzés bejött.

A számokkal kezdem, mert szép teljesítmény volt:


Szép napsütéses napnak indult, de elég hűvös volt. Jól ment a tekerés ereszkedtünk, másztunk, másztunk, másztunk.
Árvanádasdon kávéztunk, (én sörözök ilyenkor, mert kell a vitamin) mert a presszókávé ugye..
Itt figyeltem meg, hogy míg a lengyeleknél szép nőt nemigen lehet látni, itt a szlovákoknál ez fordítva van, csúnya nőt nemigen látni. Azon morfondíroztam, hogy vajon miért van ez így... Vagy a szemünk szokott meg és talál szépnek egy bizonyos sémát, vagy nem tudom. Érdekesnek találtam.

A mai nap gondolata, amit megosztottaunk egymással, hogy négy ilyen akaratos konok ember, hogy fér meg egymás mellett, anélkül, hogy agyonvernénk egymást. Hát jó kérdés. Eddig zörrenésmentes a túra. Az tény, hogy az, aki egy ilyen túrára vállalkozik, nem beszari. Mindenesetre katalizáljuk egymást, egymás előtt szégyellnénk vitetni magunkat a kísérő autóval.

Mai fényképek:

Ebédidő

Várnak a hegyek

Kubinyi várkastély

Esti szállás

Marci megfőzte a tokányt. Éhes vagyok, nem írok többet. Jó éjszakát.

Életem legfinomabb pityokas tokánya volt. Köszönjük Búzás Márton.