Taverna Lani

Az este meglatogattuk a várat.

Zoltán formában volt. 

A vár  után  Irány  a szombat este. Dübörgött a zene, folyt a ráki es a sör.  

A reggel első kérdése:

- Hol a tetűben kapok Borszeki vizet Girocasterben?

Vizet nem, reggelit kaptunk Artúr házigazdánktól.

Nem is tartott velem Ali pasa hídjához. Az út brutálisan meredek nedves és  kovel burkolt. Egy adott pillanatban el is ejtettem a motrot. De odakecmeregtem. 

A szemerkelo esonek koszonhetoen fia ember nem volt. 

Zoltánnal egy benzinkúton  talalkoztunk, szegény  folyton kell rám  várjon.  Hol ezért,  hol azért.  Ma például mig tankoltunk rajta maradt a kontakt s lemerült  az akku... A tankos fiú  segitett ki. Rendesen szégyellem már, hogy folyton "pöcsötészek". 

Míg ram várt baratkozott.

Zámbó  Jimmy a király  selymes hangjára elhagytuk Albániát, Ohrid to majd egyszer. Irány  Thessaloniki. 

Lecsavartuk. Eszméletlenül hosszu autópálya alagutak, eső.  Megfagytuk. Me mediterrán éghajlat. 

Úgy voltam vele mint az akkreditációval. Ki kell bírni s kész.  

Zoltan nem tartott velem, pihenni akar. Én kijottem a várhoz,  talaltam egy jó ettermet élő zenével,  finom kajával. 

Tudnak élni.  Hogy holnap merre... kiderul.