Kerékjáró

Korán keltünk.  Irány Koszovó. Kíváncsi voltam,  most már láttam. Rendes határátkelőhely minden épület tiszta ropogó új. Csak az illem-helyet lengi be a mindent átható húgyszag. A szemét, az borzasztó. Hát Koszovó de facto létezik. Pont.  Hosszú út vezetett az Ohrid tóig. Megoldottuk. Érdekes, a motoron azt érezzük végünk. Aztán 10 perc én minden szép. Satorozunk. A Temus sátor egész jó. Minden kerek.  Első nap 495. Második nap 395. Ma 480. Kevésnek tűnik. De sok. 

Drobeta Turnu Severinben ébredtünk egy jól sikerült esti sörözés után – mondhatni, a jó hangulat garantálta a nyugodt alvást. Reggel gyors reggeli, aztán már pörögtek is a motorok... volna, ha nem kellett volna technikai okok miatt visszafordulnunk a határról. Így a fiúk megismerkedtek az ITP fogalmával is. Köszönjük, élet! A gondokat gyorsan letudtuk, köszönet a segítőknek – a gépek újra talpon, a kedv a régi. A Kazán-szoros felé vettük az irányt, és nem hazudunk: a forróság is kazánhoz méltó volt. Viszont a látvány mindenért kárpótolt – a Duna sziklák közé szorult vize, a hegyek, a természet nyers ereje... motorral átszelni ezt a vidéket igazi élmény. Megálltunk Decebal arcánál is – atyai tekintetével figyelt bennünket, mi pedig lefotóztuk, ahogy illik. Innen már csak gurulás volt az Erek-Duna mentén, míg el nem értük Galambóc várát, ezt a lélegzetelállító történelmi erődítményt, ahol a Duna ősi meséket suttog a kövek között. ...